Blog - Csendőr Emlékkiállítás az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban

A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

Zenta – A város, amely megmentett bennünket a töröktől

Zenta a Délvidék egyik legrégebbi települése, nevének eredete a magyar szent melléknévből eredeztethető. Első írásos említése 1216-ra tehető. 1367-ben Zenta a budai káptalan birtoka lett, fejlődésnek indult, és forgalmas tiszai átkelőhelyként rövidesen Dél-Magyarország egyik jelentős közlekedési és kereskedelmi gócpontjává vált, majd II. Ulászló szabad királyi városi rangra emelte 1506-ban. A település virágzása a mohácsi csata évével lezárult,1526-ban, a török majdnem teljesen megsemmisítette. A lakosság száma olyannyira lecsökkent, hogy a törökök az előzőleg megszállt területekről telepeseket hoztak, főleg szerb nemzetiségűeket, így teljesen megváltozott a lakosság nemzeti összetétele. A világtörténelmi jelentőségű zentai csatával 1697-ben végérvényesen felszabadult Zenta is a török uralom alól. 1699. január 28-án a Karlócán aláírták a békeszerződést, amelyben a Temesköz kivételével a török minden megszerzett magyarországi területéről és Erdélyről is lemondott. Szavoyai Jenő tiszteletére diadalkaput állítottak Bécsben, a kapun e szöveggel: „Vienna ad Zentam servata MDCLXXXXVII” (a Zentánál megmentett Bécs 1697). Zentán a csata emlékét a Tisza-parton emlékmű őrzi. Az 1750-es évek elején megkezdődött a vidék újbóli betelepítése a Duna-Tisza közéről, illetve az északabbra fekvő megyékből. A 18. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. 1849. februárjában kétezer ember esett áldozatul a Zentán történt megtorlásoknak. A város nagy része a tűz és a pusztítások miatt súlyos anyagi károkat szenvedett, ám újra fejlődésnek indul, az utcákat aszfaltozták, kórházat, iskolát, hidat építettek, bevezették a villanyvilágítást. 1911-ben leégett a Városháza és a nagytemplom. A város új, monumentális Városházát építtetett, ugyanakkor több jelentős, művészi stílusú épülettel gazdagodott a városközpont. Zenta a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború alatt a város számos polgára esett áldozatául az egymást váltó politikai rendszerek megtorlásainak.

Zenta (szerbül: Сента / Senta) ma város és község Szerbiában, a Vajdaságban.