A Tisza-híd zentai hídfőjénél 2007 novemberében leplezték le az ott 1944-ben kivégzettek kopjafás-emlékművét. A Vörös Hadsereg 1944. október 8-i bevonulása után átláthatatlan politikai helyzet uralkodott, ekkor kezdte meg tevékenységét az addig illegalitásban lévő helyi Népfelszabadító Bizottság, néhány nappal később pedig az az albizottság, amelynek a háborús bűnöket kellett kivizsgálnia. 1944. október 17-én bevezették a katonai közigazgatást. Október 31-én a zentai városi parancsnokság hivatalosan betiltotta a magyar nyelv használatát, ezt követően különféle korlátozásokat eszközöltek a magyarokkal szemben. A kivégzésekre 1944. november 9-én került sor. Az áldozatokat kettesével összedrótozva, fegyveres kísérettel a Tisza-partra terelték, a vasúti töltés közelébe. Kivégzőhelynek jobb híján az árvízvédelmi árkokat használták. A bűnösnek tituláltaknak a mészárlás előtt az árok szélére kellett feküdniük. Egyenként végeztek velük. A kivégzés után mindössze egy vékony földréteget borítottak rájuk. Az elkövetkező napokban a családtagok néhányukat kiásták, a temetőben jeltelen sírokban helyezték őket örök nyugalomra.