Megemlékezés a zsidó lakosság elhurcolásáról
Múlt vasárnap délután tartottak megemlékezést Zentán a zsidó lakosság elhurcolásának 77. évfordulója alkalmából. A koszorúzáson beszédet mondott Pejin Attila, Czegledi Rudolf polgármester és Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. A városi zsidó temetőben minden évben sor kerül ebben az időszakban erre az összejövetelre, amelyen az egykori zentai lakókra, elhurcolt polgártársakra emlékeznek vissza.
A temetőkapu kinyitásával folyamatosan érkeztek a civil szervezetek képviselői, valamint a lakosok, hogy ellátogassanak a síremlékekhez. A zentai Városi Múzeum munkatársa, Pejin Attila történész köszöntötte a jelenlévőket, a zsidó közösségek képviselőit, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Hajnal Jenőt, valamint az önkormányzat képviselőit is.
A történész után Zenta polgármestere, Czegledi Rudolf kért szót és osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel a látogatás, a megrendítő évforduló kapcsán. Beszédében kifejtette, hogy közös feladatunk az emlékezés és a tanítás. Mindannyiunk kötelezettsége, hogy a következő generációk is emlékezzenek az emberiség ellen elkövetett gonosztettekre. Úgy gondolja továbbá, hogy az emlékezés lehet eszköz a gyűlöletkeltés megállítására is. Példát kell mutatnunk és hátunk mögött hagyni a közönyt, így megelőzhetjük azt, hogy hasonlóan borzalmas dolgok történjenek a jövőben.
Rámutatott, hogy nem csak az ilyen alkalmaknak, emléknapoknak, de az egyének viselkedésének is rendkívül jelentős szerepe van a jelen megformálásában; a módban, ahogyan viszonyulunk egy nép hagyományaihoz, emlékéhez, hagyatékához. Kiemelte azt is, hogy pont ezért fontos, hogy anyaországi támogatással megújulhat a városi kis zsinagóga épülete. Ily módon talán időtálló emléket állíthatnak azon személyeknek, akik már nem lehetnek a jelenlévők soraiban. Nem szabad megfeledkezni a múltról, vigyázzunk a jelenre és törekedjünk békére az elkövetkezendőkben.
A Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Szabados Róbert beszédében kitért a múlt század borzalmaira. Beszélt azokról a részletekről is, amelyek által kiderült, hogy a zentai zsidóság túlnyomó része a gázkamrákban vesztette életét. A háború utáni zsidóság csak egy kis része volt az egykori közösségnek; mára pedig már nincs is zsidó közösség itt, mindössze néhány család. A temetőn kívül nincs is nagyon jele, hogy mekkora közösség élt itt egykor, épp ezért örömmel üdvözölte a kis zsinagóga felújítását.
A beszédeket követően hagyományos héber imádságot hallhattak Kovács Róberttől, valamint Verebes Krnács Erikától Radnóti Miklós Erőltetett menet című versét. Ezek után a jelenlévők elhelyezték a koszorúikat és a kavicsokat, a lélek halhatatlanságának jelképeként.
Forrás: vajma.info Fotó: Rúzsa Mária (vajma.info)
